Ovis napjaink

Minden nagyon szép, minden nagyon jó! Olyan kerek napjaink vannak mostanság. Peti nagyon szeret oviba járni. Szereti az óvónéniket, a gyerekeket. Most már több barátja is van. Hatalmas élménybeszámolókat rendez minden délután kivel, mit játszott. Megkapta az első dorgálást is. Összetűzésbe keveredett Misóval az udvaron, melynek az eredménye az lett, hogy büntiből mind a ketten a padról nézhették ahogy a többiek játszanak. Minden nap vannak foglalkozások, de a kicsiknek még nem kötelező. Ha érdekli odamegy, csinálja, ha megunja otthagyhatja.
Van az ovinak saját ugrálóvára is. A héten felállították a tornateremben és rendes időbeosztás szerint mentek a csoportok ugrálni. Mondhatom hatalmas sikert aratott a gyerekek körében. Minden hónapban lesz egy ugrálós nap. :-)

Minden ok

Petinek kutya baja. Hétfőn egész nap lázas volt, csak feküdt, nagyon sokat aludt. Este is már korán elaludt. Egész éjszaka figyelgettem, hogy hogy alakul a láza. Reggel aztán amikor felébredt rögtön tudtam, hogy jól van. Újra a régi Peti volt. A régi kis Rosszcsont Peti. Ő maga is közölte velem, hogy már jól van, már nem fáj a feje. Persze rögtön be is pótolta az egynapos mulasztást mind evésben, mind kópéságban is. :-)
A héten már itthon marad, de folyamatosan beszélünk az oviról, hogy hétfőn nehogy probléma legyen.

Beteg

Peti beteg. :-(
Az úgy kezdődött, hogy én csütörtökön a halálomon voltam, de azt gondoltam, hogy csak az allergia. Hát nem. Pénteken már betegen, lázasan dolgoztam. Otthon aztán gyorsan lefeküdtem és reggelig aludtam. Hála Istennek Petinek csodálatos apukája van és hagytak pihenni. Szombaton már semmi bajom nem volt. Vasárnap ügyeletes voltam és ma reggel hívott Szabolcs, hogy Peti lázas. Irány haza. Megadózis c-vitamin, mézes tea, oscillo. Egész nap fekszik, alszik, ahogy szokta. Amikor éppen nem lázas akkor "él", különben csak fekszik. Semmije nem fáj, nem piros a torka. Remélem annyival megússza Ő is mint én.

Ovi
Még nem írtam, de Peti tökéletesen beszokott az oviba. Voltak nehéz elválások, de szerencsére csak pár percig tartott és aztán a nap további része simán ment. Most már vidáman megy, szombaton panaszkodik ha nem megyünk oviba. Azt hiszem szeret odajárni. :-)

Á

Ovi - negyedik nap

Reggel nagy izgalommal mentem dolgozni és hagytam otthon az alvó családom. Alig vártam, hogy Apa jelentkezzen. Fél 9 körül hívott. Peti kicsit pityeregve, de simán bement a csoportba, feltette a jelét az alvósok közé és elment reggelizni. Közben Apa megbeszélte az ovónénikkel a napi tervet, hogy otthon lesz és bármi van hívják rögtön. De nem kellett. Persze Apa sem bírta ki és csak elsétált az ovihoz, "megleste" Petit, majd ebéd után is várta, hogy mi lesz. De nem történt semmi. Peti elvan. Délután aztán azon sajnálkozott, hogy el kell menni és nem mehet a többiekkel az udvarra.
Közben én egész nap izgultam, a telefonom szorongattam, sms-eket írogattam és hívogattam Apát.
Alig vártam, hogy hazaérjek és meghallgassam Peti élménybeszámolóját. Elmesélte, hogy kicsit sírt, játszottak, udvaron voltak, nagyon finom ebéd volt, állatos mese, alvás cumi nélkül és májkrémes kenyérke. Azóta is pörög, nem nagyon tud leállni, voltunk is egy kicsit bringázni vacsi előtt hátha segít. De nem! :-)

Holnap már nyugodtabban megyek dolgozni és nagyon-nagyon sietek érte!

Á

Hétvége

Az egész hétvége bicajozással telt.
Tegnap délelőtt a fiúk elmentek bevásásrolni, természetesen biciklivel. Hoztak kenyeret, popcornt, francia drazsét , sportszeletet és egy milka nápolyit. Rettentő ügyesek. Ez a sok-sok hasznos ennivaló... :-)))
Délután aztán Peti barátjával, Erikkel találkoztunk. Végre ellátogattunk a Kopaszi gáthoz. Az valami szuper jól megcsinált hely. A fiúk órákon keresztül bicajoztak, játszótereztek, futóversenyeztek, majd megkoronáztuk az egészet egy halvacsorával.
Vasárnap Peti nem nagyon bírt magával. Volt egy kis vásárlás, sok-sok játék, nem alvás, délután sarokbanállás minek hatására egész jól lehiggadt és le tudtunk menni az udvarra homokozni, bicajozni. A sok kerekezés eredménye, hogy már egyedül is el tud indulni!

Holnap ovi! Apa viszi és úgy készülünk és készítjük Petit, hogy ott is alszik. Mármint Peti alszik ott és nem Apa. :-)

Á

Ovi - harmadik nap

Visszavonok minden, ovónénikre tett negatív megjegyzést.

Ma határozott és eltántoríthatatlan elképzeléssel indultunk oviba. Tegnap is és ma reggel is arról beszéltünk, hogy ma Peti egyedül megy be a szobába mert már nagy fiú és Anyának viszont el kell mennie. Mit mondjak Peti nem lelkesedett az ötlettől. Aztán amikor beértünk az oviba, szépen átöltözött és az ovónéni segítségével, pici pityergés mellett, de simán elváltunk egymástól és ment szépen reggelizni. A bölcsis beszoktatásból tanulva ez a herce-hurca, hogy kicsit bent vagyok , kicsit kimegyek ez Petinek nem jó. Nem szeretném megint egy hónapig beszoktatni és utána ugyanúgy sírva otthagyni. Szóval bement én pedig letelepedtem a folyosón és erősen füleltem. Füleltem, füleltem, de semmi vészes sivalkodást nem hallottam. Eszik, csendben van. Aztán egyszercsak kikukucskált az ovónéni és közölte, hogy minden rendben van, kicsit pityergett, de most puzzlezik egy kislánnyal. Majd levonultak az udvarra, addig elbújtam, hogy ne lásson. Az ovónénik elmondása szerint, lent sem volt már semmi gond, néha megkérdezte hol van anya, de a válaszok kielégítették és megnyugtatták. Majd vissza a szobába, átöltözés, mosakodás, ebéd. Csend, Peti nem sír. Ebéd után már az ajtóban vártam. Simán kisétált mintha mi sem történt volna és elkezdett mesélni.

-Kicsit sírtam, meg sírtam és sírtam is.

-És mit csináltál még Peti?

-Hát, játszottam, homokoztam, belefeküdtem egy madárkakiba.
- És kivel játszottál?
-Senki nem akart velem játszani csak az ovónénik.
-Tényleg? A nagyok sem?

-De ők igen, velük futkároztam.

Talán annyira nem érezhette magát rosszul. Sőt abban is megegyeztünk, hogy hétfőn is megy oviba, de akkor már Apa viszi.
Izgatottan várom a hétfőt!

Á

Ovi - második nap

Egy fokkal jobb volt mint tegnap. Reggel közölte velünk, hogy Ő nem szeret oviba járni. Azért mégis elmentünk, sírás nélkül bementünk, persze együtt. A szobából ma sem tudtam kijönni. Az udvaron egy fokkal már jobb volt a helyzet. Leültem egy padra és néztem ahogy játszik. Néha odaszaladt hozzám, hogy elmesélje mi történt aztán ment tovább. Ebéd megint egyedül volt, nem kellett bent lennem. Eljövetelkor irigykedve nézte az ágyikókat és közölte, hogy holnap Ő is ott akar aludni. Ha-ha-ha.
(Sajnos azt látom, hogy a ovónők sem törik magukat, hogy a kicsik könnyebben beilleszkedjenek. Nem viszik túlzásba a kicsik bevonását a játékokba, nem kezdeményeznének velük semmit. Nem tudom, furcsa. Lehet, hogy máshol is ilyenek és a bölcsihez vagyok szokva...)

Á

Ovi - első nap

Egész nyáron az ovira készülődtünk, nagyon sokat beszéltünk róla és az utóbbi napokban pedig a szükséges dolgokat is beszereztük. Még ma reggel is nagy volt a lelkesedés Peti részéről aztán amikor a csoportszoba elé értünk eltörött a mécses. Együtt bementünk. Kicsit bátortalanul, de elkezdett játszani, de csak velem. Ami azért érthető. A nagyok nem nagyon foglalkoztak a kicsikkel, a középsősök is csak egymással játszottak, hisz ők ismerik egymást, a kicsik meg csak elvoltak, ki jobban, ki kevésbé. Majd amikor kimentem a szobából.....vigasztalhatatlan sírásba kezdett. Persze vissza is mentem és néztem tovább ahogy játszik. Aztán kisütött a nap és gyorsan kiterelték a gyerekeket az udvarra. Persze ott is velem akart játszani. Ott összeismertettem egy csoporttársával és attól kezdve vele jött-ment, játszott. Majd együtt mentek vissza a szobába, de sajna nem együtt ültek az ebédhez. Peti nagyon szépen, ügyesen megebédelt és utána jött, hogy menjünk haza. Hát ez volt az első napunk az oviba. Holnap kint maradok és megpróbálkozunk az ottalvással. De minden Petitől függ!

Á

Két kerékkel kevesebb

 

Ma délelőtt elindultunk biciklizni a ház körüli utcácskákba. Egyszercsak Apa elővett egy kis franciakulcsot és amíg Peti előadott egy dalt az egyik dombon addig leszereltük a pótkerekeket. Először egyáltalán nem akart ráülni a bicajra, de aztán amikor kihirdettük, hogy ingyen elvihető egy gyermek kerékpár akkor rögtön rápattant. Két-három kör után már egyedül ment és le sem akart szállni a bicajról. Nagyon megtetszett neki. Igaz az elindulás még nem megy egyedül és a megállás sem sikerül mindig tökéletesen, de ezek nem veszik a kedvét. Annyira nem, hogy a szomszéd utcácskából egészen hazáig tekert és az udvaron a körforgalomban is letekert pár kört. :-) Este a biztonság kedvéért szintén lenyomott 4-5 kört az udvaron. Már cifrázza is, a fűben teker és kerülgeti a bokrokat, fákat.

Á

Együtt

Újra együtt a család! Végre!
19-én hazamentünk Petiért. Annyira izgatottan várt minket, hogy már késő délután csak az udvaron jött-ment és 15 percenként kérdezte mamát, hogy mikor jönnek anyáék. Virággal és sok-sok puszival várt minket. Ezerszer elmondta, hogy nagyon hiányoztunk neki és nagyon szeret minket, de persze nagyon jól érezte magát. :-)
Két hét alatt ragadt rá bőven rosszaság. Nem is részletezem, remélem szépen lassan elhagyja.
Mától itthon vagyok vele. Voltunk szülőin az oviban. Természetesen vittük magunkkal Petit is. Játszott az udvaron, a csoportban minden játékot kipróbált, megkapta a jelét, ami nem is lehet más mint autó. :-) A héten beszerezzük a szükséges dolgokat és 1.-én irány az ovi. Reményeim szerint 3 nap alatt beszokik. Már úgy beszél az oviról, hogy ha majd megyek érte "akkor ügye bemegyünk mindig a játszótérre", meg "jó fiú leszek" és "fogok aludni"...

Á

Egyedül

Peti nyaral. Anyukámnál van két hétig. Nagyon jól érzi magát. Jól viselkedik, szépen eszik, alszik, játszik. Mama el van ájulva az ő kis ügyes, jólnevelt unokájától. :-)
Minket nem nagyon hiányol. Néha megkérdezi, hogy mikor megyünk érte, akkor mamával megbeszélik a dolgot és megy minden tovább. Mi azért nem merünk beszélni vele, hétvégén sem megyünk haza nehogy felzaklassuk. Bár ki tudja, lehet jól venné ezt az akadályt is.
Mi pedig nem tudunk mit kezdeni a nagy szabadsággal...

Á

Egyveleg

Ott maradtam le, hogy Petit felvették az oviba. Most 23-án lesz a szülői, izgatottan várom!
Az elmúlt két hónap nagyon gyorsan eltelt. Nem volt betegség, baj, csak meló meg a bölcsi. Két hete vége a bölcsinek és valahogy megoldjuk, hogy ovi előtt már ne menjen Peti vissza. Amilyen kis érzékeny, szüksége van időre az elszakadáshoz. Remélhetőleg mire oviba megy már annyira nem fognak hiányozni a barátai.
Névnapi ajándék egy vidámparki látogatás volt Ausztriába. Mondhatom az egész család remekül érezte magát! Majd eltöltöttünk egy hétvégét Sopronban, ami szintén jól sikerült.
Túl vagyunk egy lakásfestésen is. Nem is részletezném.
Peti még mindig cumikázik. Délben alig akar elaludni, de ha sikerül akkor lenyom két órát. Nagggyon-naggyon sokat beszél. Sőt "logikusan" beszél. Pl: - Ott egy elektromos autó. Látod ott van az elején az elektrom! :-))) Kedvenc szavam az "útpatkány". :-)
Egyre félősebb, sajnos. Fél a bogaraktól, fél a sötétben, fél az útkereszteződésben (ami nem baj), fél az új dolgoktól pl: új játszótéren a mászóka, csúszda. Mindenhez én kellek neki. Nagyon anyás lett! Elmentünk egyik este színházba, addig anyukám vigyázott Petire. Egész este az esküvői képünkhöz beszélt, hogy mikor megyünk már hozzá haza. Pedig jövő héten nyaralni megy anyukámhoz egy hétre. Remélem csak az elválás lesz nehéz és utána Máté és Márk társasága jobban fogja érdekelni mint a mi hiányunk!!!!
Túl vagyunk a családi nyaraláson is. Olaszországban, Caorleban voltunk egy hetet. Nagyon szuper volt! Egész nap ment a homokozás, hullámvadászat, este csavargás, fagyizás, játéktermezés. :-) Kicsit elcsodálkoztam amikor 4-5 éves gyerekeket babakocsiban tologattak, de aztán rájöttem, hogy hát így sokkal egyszerűbb és kényelmesebb a szülőknek. Persze Peti futóbicajjal nyomult a caorlei éjszakában, mi meg rohantunk utána. De ez így volt tökéletes! Mindenki jól érezte magát!!! Voltunk Velencében is. A tömegen kívül számomra bámulatos az a hely! A lényeg, hogy annyira tetszett Olaszország, hogy ha tudunk jövőre is elmegyünk!!!
Most pedig kettesben vagyok itthon Petivel. Jön a héten Máté és anyukám, velük még lemegyünk egy napra a Balcsira vagy strandra, meg egy kicsit csavargunk Mátéval aztán jövő héten kezdődik megint a meló.
A babaprojekt folyamatban, sajnos eddig eredménytelenül. :-(((

Á

Óvoda

Egy ideig azon törtem az agyam, hogy melyik oviba irassam Petit. Végül csak a körzetes ovi nyíltnapjára jutottunk el. Peti izgatottan várta a nyíltnapot, csak az oviról tudott beszélni. Ott aztán nagy volt az öröm. Megnézhettük az összes szobát, tornatermet, udvart. Mindennel játszott, mindent kipróbált. Addig én "összebarátkoztam" az egyik óvónővel. Megsúgta nekem, hogy melyik csoportba vagyis inkább melyik óvónőhöz írassam Petit. Hallgattam rá, bár egy kicsit izgulok, mert az vegyescsoport. 2,5 óra után alig bírtunk elindulni haza. Az első benyomás mindkettőnknek nagyon jó volt az oviról! A héten aztán elmentünk beiratkozni. A vezetőnő is nagyon szimpatikus volt. Mivel jött velünk Apamókus is így megengedték, hogy ő is körbenézzen az oviban. Majd megint az udvaron ragadtunk. Izgatottan várjuk a június elejét és a szeptemberi kezdést.

Á

Érzékeny

Már régebben közölték velem a bölcsiben, hogy Peti túlságosan érzékeny kisfiú. Nem nagyon értettem, hogy mire is gondolnak, nem is nagyon foglalkoztam vele. Most újra megkaptam, hogy még mindig érzékeny egy kicsit. Rákérdeztem, hogy mégis mire gondol, mit ért ezalatt. Na megtudtam. Túlságosan szeretjük a kisfiunkat. Szomorkodik ha elveszik tőle a játékokat, minthogy inkább visszaszerezné vagy egyáltalán oda se adná. Ha megütik sír és még felszólításra sem adja vissza. Ha nem játszik vele az akit ő megkér akkor is szomorkodik. "Anyuka próbálja meg életre nevelni Petikét!" Végülis nem lehet elég korán agresszióra nevelni a gyereket. Legyen durva, akaratos, verekedős, érzéketlen. Persze most ezt én egy kicsit kiforgattam és elég szélsőségesen látom a megoldást. Azt tudom, hogy egy kicsit mimóza, anyás kisfiú Peti, de azt nem gondolnám, hogy ez annyira nagy baj. Az oviban lesz konfliktus bőven, de arra most kezdjem el edzeni?! Én inkább büszke vagyok arra, hogy nem durva, verekedős, érzéketlen gyerek! Szeretni is tudnám még jobban. Hiszen annyira jó őket szeretni!!!

Á

Újra itt...

...de ki tudja meddig. Valahogy nem sok idő jut mostanság a blogra. :-(
Az elmúlt hetek remekül teltek, hála a csodás időnek. Előkerültek a biciklik. Megejtettük az első olyan bringázást amikor mindenki a saját bringájával ment. Elöl Apa, majd Peti és hátul én. Szupi volt, Peti nagyon ügyes volt és nagyon élvezte! Az idén megpróbálkozunk a kétkerekűzéssel is.
Megnyitotta kapuit a Vasúttörténeti Park is. Természetesen jelen voltunk mi is. :-)
Húsvétkor a nagyiknál jártunk. Anyósomék a Bükkben laknak és Peti már régóta emlegeti, hogy menjünk erdőbe kirándulni. ( a Bp. környéki erdőkben a séta olyan mintha bent lennénk a városba, ha jó az idő a lakosság fele kirándul és mindenki egy helyen) Kettő órát sétáltunk. Várat néztünk, kaptárköveket másztunk, bogarakat fogdostunk, énekeltünk...Nagyon jó volt!
Zsuzsa mamánál sokat bicikliztünk és a legkisebb unitesót csodáltunk.Peti annyira nagyon ügyes volt. Mindig megkérdezte, hogy nézheti-e Istvánkát, megsimogathatja-e, megpuszilhatja-e. Dícsérte a ruháját, énekelt neki, elmondta a locsolóversét. Nagyon-nagyon édes volt. És ami  a lényeg, hogy Ő is szeretne egy kistesót. :-)
A család minden nő tagjának verset mondott és meglocsolta, volt akit többször is. Nagyon élvezte!
Most pedig újra bölcsi és szerencsére ott is minden ok!
Május elején ovis beiratkozás, csak még azt nem döntöttem el, hogy hova.