Ovi - harmadik nap

Visszavonok minden, ovónénikre tett negatív megjegyzést.

Ma határozott és eltántoríthatatlan elképzeléssel indultunk oviba. Tegnap is és ma reggel is arról beszéltünk, hogy ma Peti egyedül megy be a szobába mert már nagy fiú és Anyának viszont el kell mennie. Mit mondjak Peti nem lelkesedett az ötlettől. Aztán amikor beértünk az oviba, szépen átöltözött és az ovónéni segítségével, pici pityergés mellett, de simán elváltunk egymástól és ment szépen reggelizni. A bölcsis beszoktatásból tanulva ez a herce-hurca, hogy kicsit bent vagyok , kicsit kimegyek ez Petinek nem jó. Nem szeretném megint egy hónapig beszoktatni és utána ugyanúgy sírva otthagyni. Szóval bement én pedig letelepedtem a folyosón és erősen füleltem. Füleltem, füleltem, de semmi vészes sivalkodást nem hallottam. Eszik, csendben van. Aztán egyszercsak kikukucskált az ovónéni és közölte, hogy minden rendben van, kicsit pityergett, de most puzzlezik egy kislánnyal. Majd levonultak az udvarra, addig elbújtam, hogy ne lásson. Az ovónénik elmondása szerint, lent sem volt már semmi gond, néha megkérdezte hol van anya, de a válaszok kielégítették és megnyugtatták. Majd vissza a szobába, átöltözés, mosakodás, ebéd. Csend, Peti nem sír. Ebéd után már az ajtóban vártam. Simán kisétált mintha mi sem történt volna és elkezdett mesélni.

-Kicsit sírtam, meg sírtam és sírtam is.

-És mit csináltál még Peti?

-Hát, játszottam, homokoztam, belefeküdtem egy madárkakiba.
- És kivel játszottál?
-Senki nem akart velem játszani csak az ovónénik.
-Tényleg? A nagyok sem?

-De ők igen, velük futkároztam.

Talán annyira nem érezhette magát rosszul. Sőt abban is megegyeztünk, hogy hétfőn is megy oviba, de akkor már Apa viszi.
Izgatottan várom a hétfőt!

Á