Ovi - negyedik nap

Reggel nagy izgalommal mentem dolgozni és hagytam otthon az alvó családom. Alig vártam, hogy Apa jelentkezzen. Fél 9 körül hívott. Peti kicsit pityeregve, de simán bement a csoportba, feltette a jelét az alvósok közé és elment reggelizni. Közben Apa megbeszélte az ovónénikkel a napi tervet, hogy otthon lesz és bármi van hívják rögtön. De nem kellett. Persze Apa sem bírta ki és csak elsétált az ovihoz, "megleste" Petit, majd ebéd után is várta, hogy mi lesz. De nem történt semmi. Peti elvan. Délután aztán azon sajnálkozott, hogy el kell menni és nem mehet a többiekkel az udvarra.
Közben én egész nap izgultam, a telefonom szorongattam, sms-eket írogattam és hívogattam Apát.
Alig vártam, hogy hazaérjek és meghallgassam Peti élménybeszámolóját. Elmesélte, hogy kicsit sírt, játszottak, udvaron voltak, nagyon finom ebéd volt, állatos mese, alvás cumi nélkül és májkrémes kenyérke. Azóta is pörög, nem nagyon tud leállni, voltunk is egy kicsit bringázni vacsi előtt hátha segít. De nem! :-)

Holnap már nyugodtabban megyek dolgozni és nagyon-nagyon sietek érte!

Á

Ovi - harmadik nap

Visszavonok minden, ovónénikre tett negatív megjegyzést.

Ma határozott és eltántoríthatatlan elképzeléssel indultunk oviba. Tegnap is és ma reggel is arról beszéltünk, hogy ma Peti egyedül megy be a szobába mert már nagy fiú és Anyának viszont el kell mennie. Mit mondjak Peti nem lelkesedett az ötlettől. Aztán amikor beértünk az oviba, szépen átöltözött és az ovónéni segítségével, pici pityergés mellett, de simán elváltunk egymástól és ment szépen reggelizni. A bölcsis beszoktatásból tanulva ez a herce-hurca, hogy kicsit bent vagyok , kicsit kimegyek ez Petinek nem jó. Nem szeretném megint egy hónapig beszoktatni és utána ugyanúgy sírva otthagyni. Szóval bement én pedig letelepedtem a folyosón és erősen füleltem. Füleltem, füleltem, de semmi vészes sivalkodást nem hallottam. Eszik, csendben van. Aztán egyszercsak kikukucskált az ovónéni és közölte, hogy minden rendben van, kicsit pityergett, de most puzzlezik egy kislánnyal. Majd levonultak az udvarra, addig elbújtam, hogy ne lásson. Az ovónénik elmondása szerint, lent sem volt már semmi gond, néha megkérdezte hol van anya, de a válaszok kielégítették és megnyugtatták. Majd vissza a szobába, átöltözés, mosakodás, ebéd. Csend, Peti nem sír. Ebéd után már az ajtóban vártam. Simán kisétált mintha mi sem történt volna és elkezdett mesélni.

-Kicsit sírtam, meg sírtam és sírtam is.

-És mit csináltál még Peti?

-Hát, játszottam, homokoztam, belefeküdtem egy madárkakiba.
- És kivel játszottál?
-Senki nem akart velem játszani csak az ovónénik.
-Tényleg? A nagyok sem?

-De ők igen, velük futkároztam.

Talán annyira nem érezhette magát rosszul. Sőt abban is megegyeztünk, hogy hétfőn is megy oviba, de akkor már Apa viszi.
Izgatottan várom a hétfőt!

Á

Ovi - második nap

Egy fokkal jobb volt mint tegnap. Reggel közölte velünk, hogy Ő nem szeret oviba járni. Azért mégis elmentünk, sírás nélkül bementünk, persze együtt. A szobából ma sem tudtam kijönni. Az udvaron egy fokkal már jobb volt a helyzet. Leültem egy padra és néztem ahogy játszik. Néha odaszaladt hozzám, hogy elmesélje mi történt aztán ment tovább. Ebéd megint egyedül volt, nem kellett bent lennem. Eljövetelkor irigykedve nézte az ágyikókat és közölte, hogy holnap Ő is ott akar aludni. Ha-ha-ha.
(Sajnos azt látom, hogy a ovónők sem törik magukat, hogy a kicsik könnyebben beilleszkedjenek. Nem viszik túlzásba a kicsik bevonását a játékokba, nem kezdeményeznének velük semmit. Nem tudom, furcsa. Lehet, hogy máshol is ilyenek és a bölcsihez vagyok szokva...)

Á

Ovi - első nap

Egész nyáron az ovira készülődtünk, nagyon sokat beszéltünk róla és az utóbbi napokban pedig a szükséges dolgokat is beszereztük. Még ma reggel is nagy volt a lelkesedés Peti részéről aztán amikor a csoportszoba elé értünk eltörött a mécses. Együtt bementünk. Kicsit bátortalanul, de elkezdett játszani, de csak velem. Ami azért érthető. A nagyok nem nagyon foglalkoztak a kicsikkel, a középsősök is csak egymással játszottak, hisz ők ismerik egymást, a kicsik meg csak elvoltak, ki jobban, ki kevésbé. Majd amikor kimentem a szobából.....vigasztalhatatlan sírásba kezdett. Persze vissza is mentem és néztem tovább ahogy játszik. Aztán kisütött a nap és gyorsan kiterelték a gyerekeket az udvarra. Persze ott is velem akart játszani. Ott összeismertettem egy csoporttársával és attól kezdve vele jött-ment, játszott. Majd együtt mentek vissza a szobába, de sajna nem együtt ültek az ebédhez. Peti nagyon szépen, ügyesen megebédelt és utána jött, hogy menjünk haza. Hát ez volt az első napunk az oviba. Holnap kint maradok és megpróbálkozunk az ottalvással. De minden Petitől függ!

Á