Érzékeny

Már régebben közölték velem a bölcsiben, hogy Peti túlságosan érzékeny kisfiú. Nem nagyon értettem, hogy mire is gondolnak, nem is nagyon foglalkoztam vele. Most újra megkaptam, hogy még mindig érzékeny egy kicsit. Rákérdeztem, hogy mégis mire gondol, mit ért ezalatt. Na megtudtam. Túlságosan szeretjük a kisfiunkat. Szomorkodik ha elveszik tőle a játékokat, minthogy inkább visszaszerezné vagy egyáltalán oda se adná. Ha megütik sír és még felszólításra sem adja vissza. Ha nem játszik vele az akit ő megkér akkor is szomorkodik. "Anyuka próbálja meg életre nevelni Petikét!" Végülis nem lehet elég korán agresszióra nevelni a gyereket. Legyen durva, akaratos, verekedős, érzéketlen. Persze most ezt én egy kicsit kiforgattam és elég szélsőségesen látom a megoldást. Azt tudom, hogy egy kicsit mimóza, anyás kisfiú Peti, de azt nem gondolnám, hogy ez annyira nagy baj. Az oviban lesz konfliktus bőven, de arra most kezdjem el edzeni?! Én inkább büszke vagyok arra, hogy nem durva, verekedős, érzéketlen gyerek! Szeretni is tudnám még jobban. Hiszen annyira jó őket szeretni!!!

Á

Paramami

Valami történt. Petinek eddig annyira jó volt az étvágya, hogy szinte felnőtt adagokat evett meg mindenből. Nem volt igazán válogatós. Persze voltak kedvencek és kevésbé kedvencek, de azokból is eszegetett. Viszont az 1 napos lázas állapot óta mint akit kicseréltek. Nem eszik, nem iszik. :-(
Ez így éppen nem igaz. Csokit töménytelen mennyiségben enne és egy flakon Kubut egyszerre meginna. Pedig napi egy kis csokitól soha nem kapott többet. Viszont az ennivalót azt bele kell diktálni. Teljesen mindegy, hogy eddig milyen nagy kedvenc volt a kenyér vagy a sajt, esetleg a tökfőzelék, de említhetnék bármit, na most már semmi sem a kedvence.
Remélem semmi baj nincs csak éppen próbálkozik, hogy meddig mehet. Erőltetni nem akarom, de viszont nem vagyok hajlandó 10 féle ennivalót elérakni ha neki éppen az aktuális nem a fogára való. Várok egy kis időt hátha "visszajön" az étvágya. Addig viszont zéró édesség!

Á