Nyaralás

Végre elmentünk nyaralni. Az elmúlt hetet Törökországban töltöttük. Hetekig keresgettük, hogy hova is lenne jó menni, így esett a választás egy jó kis török szállodára. Pénteken délelőtt indultunk. Peti izgatottan várta a repülést, Marci meg persze a tudatlanok nyugalmával indult neki az egésznek. Késő délután értünk a szállodába, de persze rögtön mentünk felfedezni az egész komplexumot, a tengerpartot. Elsőre megtetszett az egész. Rengeteget fürcsiztünk a tengerben, a medencékben, csúszda, koktélok...A gyerekek nagyon élvezték. Petit szinte ki sem lehetett venni a vízből, matracozott, úszkált, búvárkodott, csúszdázott, várat épített...Természetesen Marci is bátran ment a vízbe, élvezte a hullámokat, a vizet, a homokot...mindent. Egy kis bibi volt az egészben. Peti bestresszelt a tömegtől. Konkrétan csak az étterem zavarta. Sok ember, nyüzsgés, senkit nem ért, sok kaja, nem tud választani...Három napig minden étkezés sírásba, hasgörcsbe torkollott. A megoldás az lett, hogy nem jött velünk enni hanem felvittük neki a szobába. Az elején emiatt nagyon mérges voltam rá, de átgondolva a dolgot később már nagyon sajnáltuk. Marci pedig mintha itthon lenne, jött-ment, mindent megevett, nagyokat aludt napközben, éjjel sem kelt, bátran játszott, kokettált az emberekkel. Ez a nyaralás most tényleg csak a pihenésről szólt. Nem voltak kirándulások csak szállodában jöttünk-mentünk, fürcsiztünk, ettünk-ittunk....és jó volt! Egyáltalán nem hiányoztak most a programok. Jó volt együtt, csak nagyon kevés volt az egy hét. A szálloda adta lehetőségek töredékét használtuk csak ki. Visszamegyünk még oda, bepótoljuk ami kimaradt.