Június 16-án programozottan megérkezett Marci. A műtét és az azt követő egy hét a kórházban jól telt, sokkal jobban éltem meg az egészet mint anno Petivel. Az én drága nagyfiam minden nap kétszer jött hozzánk látogatóba, mindenkinek elmondta, hogy neki testvére született és persze kölcsönösen megajándékozta egymást a két testvér.
Nagyon vártam az otthonlétet, hogy végre együtt legyünk és összecsiszolódjunk. Lekopogjam, de könnyebben megy mint gondoltam. Ha Marcinak tele a pocakja akkor semmi gond, mondhatni csak eszik meg alszik. Bár ha rajta múlna akkor reggeltől estig rám csatlakozna...:-) Egyelőre Peti is jól veszi az akadályt. Nagyon gyengéd, óvatos Marcival. Elhalmozza puszival, simivel, ha Marci sír akkor rögtön szól, hogy etessem meg vagy rakjam tisztába. A neheze igazából jövő héten jön amikor Apa elmegy dolgozni. Most úgy érzem nélkülözhetetlen itthon, hogy minden tökéletes legyen, de majd igyekszünk belerázódni. Elvégre valakinek dolgozni is kell a nagy családra. :-)
2 megjegyzés:
Jajj, de nagyon édesek együtt! :-))) Várom, hogy találkozzunk, de addig is boldog összeszokós napokat, heteket! :-)
Pussz!
Ja, és tényleg nem hasonlítanak, legalábbis szerintem!
Büszke bátyó, hogy öleli a kis manót! Aranyosak :)
Minden menni fog, majd meglátod, hipp-hopp eltelik az idő!
M.
Megjegyzés küldése