Kukucs!
Vagyok ám csak mozgalmas hétvégénk volt.
Szombaton délelőtt jöttek a Polányi nagyiék és a dédimama anyát felköszönteni. Anya akkor egész délelőtt a konyhában tett-vett én pedig apával játszottam. Majd amikor felébredtem pár perc múlva már itt is voltak a nagyiék. Sokat játszottam velük, szórakoztattam őket, ők meg engem. Megmutattam új tudományaimat. Tapsoltam nekik, táncikáztam, egyedül felültem a talicskára... Boldogok voltak, hogy láthattak. Ebédeltünk egy nagyot a nappaliban közösen, majd ők elindultak haza. Délután megint aludtunk anyával egy nagyot.
Vasárnap délelőtt megint rekordot aludtam, kettő egész órát. Majd amikor felébredtem megebédeltünk és kocsiba ültünk. Jó sokat mentünk és útközben anyáék mondogatták, hogy megnézzük a halacskákat. Amikor odaértünk szemem-szám tátva maradt. Soha nem láttam még ilyen érdekes dolgokat. Tetszett, máskor is jöhetünk ide. Utána még sétáltunk egyet a bevásárlóban, hogy anya hátha lát magának valami ajándékot, de nem. Apának nem is tetszett, hogy holnap nem csak a munkájával foglalkozhat hanem még anyának is nézhet valami ajándék után. Remélem sikerül valamit vennie, mert akkor én itt üres kézzel fogom köszönteni.
P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése